Új halottaimnak
Ha már így esett – ülni a napon
és tanúskodni egy fehér lapon
jegyezni hát minden fuvallatot
s minden lehulló levelet – hatot
számoltam össze – és mind földet ért,
bizony végük lett: kár volt ezekért
motyogtam; de a földnek már haszon
lehet ha begyűjt ha méhébe von?
Ősz-tanúk ők: szélütött levelek
kardiogramos szép szív-leletek
rozsdás időben rázkódnak egyre
lejjebb s nem számítnak kegyelemre
sem semmi alkudott oltalomra
ha sírásók állnak balra-jobbra
tőlük és köröttük ama napon
tanúskodni kell egy fehér lapon
ha már így esett – mintha szemtanú
lettem volna még – és nem por/hamu!
(1995)
< vissza Tudom, nagy nyári délután lesz verseskötethez