Verseskötetek - Koronatűz

Rejtegetett tó

1.

Pörgő sás, nádtenger
szél libben, zörgő nád
vihar készül
      harang kondul
fuss            fuss
     lovam
           fuss

2.

Tó tükrén
           rét
Nem hiszed?
Mért éppen én?
Á, igen!
Tó tükre
           jég

3.

Kilencet fúttam sípomba
Kilenc lányom előhívtam
Kilenc napig búcsúzkodtam

Kilenc tóba merül az éj
Kilenc felől jő a sötét
Kilenc lányom vizitündér

4.

Hínárhoz a csillag
Hozzám a hínár füzére
húz de mivégre
ha azon nincs csillag

5.

Éles füveket
köszörül a nyelved,
lila véredet
hajamra csepegtesd,
sok a vér
sok a vér
már pikkelyem is véres,
nem baj, majd holnap
a nádra teríted -:
inkább kicserélem!

6.

Felrepült
lehullott
rábukott a vízre
három sörét
a kövek közt
      ke
    reszt
   formát
     vett
      fel

7.

Fodroz a tűz
ez csak a hold
madártestek
hová szálltok
ez csak a hold
az égbe kerget
a folyóhoz űz

8.

Ide a ladikot
           viszem
      a
           mélybe
Három öreg pákászt
adnál csak cserébe
           vidd!

9.

Itt már a folyó
te tó, te tó
tengerig nem áll meg
a folyó elfolyó
itt már az éj
te tó, te tó
hajnalra kiszáradsz tó

10.

Tükrödből a madarak
és fények kilépnek
tisztább tükörbe
hol a hajók égnek

11.

Az ív ott megpattant
           feszült
           recsegett
megpattant, egyenesült
a tófenék egyeneséhez
           simult
           csapódott
az utolsó béka-horog
           vitte
nem lett elég a gombolyagom

12.

Sírtam az éjjelt végig
a könnyem a tó
a partoknál tengeröböl lett
és nőtt a tó
fel a homokos meredélyig
végtelen volt
tengernél százszor viharlóbb



< vissza Koronatűz verseskötethez