Verseskötetek - Húsz év a kétezerből

Legendák dús legénye
reménység jegenyéje
bánatunk lobogója
fölszáll a tetejébe
holnapra virradóra
gyöngyösen hull sírodra
tenger könny – zöld hajója
templomi csöndességben
fölúszik föl az Égbe
havat küld reánk onnan
mintha gézt Te már ott vagy
befödöd sebeinket
daloljunk bíztatsz minket
ahogyan asztalodnál
a félország sírodnál
énekel s éltet téged
meséli mondja léted
szemöldököd hogy táncolt
magához odaláncolt
ismerték közel s távol
hangod dallamát bárhol
törtél de nem hajoltál
érettünk szólt a zsoltár
szólt zengett messzehangzón
csikordult fellegajtón
szállt alá gyászfehérnek
országos hóesésben
ahogyan most ez ének
üzen a mindenségnek
kizöldül áprilisra
emléked sírod nyitja
legendák dús legénye
reménység jegenyéje