Szabadság, Szerelem,
Segesvár, Dárdahegy!
Éltem 26 évet;
átállítom a szívverésem.
És dobták testét lefelé,
egy dacos szaltót csinált,
piroslott ingén a vér,
szemében izzott parázs.
Halottak a szemfedőim
engem dobtak legelőször,
csontok, szív-helyek ölelnek,
jelöletlen porló hősök.
Pár papiros szerterebbent,
mikor rámcsapott a halál,
e verseket nem temették –
csak a szél pörgeti tovább.
Feketére mos az eső:
megszólalnak holt kereplők,
megmozdulok, búvok elő.
Átlátszik az összes csalás,
minden kétség egy villanás.
És az évek elcipelnek,
fűrészes hátukra vesznek.
Kezem lerogy egy virágra,
beleordítok a NYÁRBA!
< vissza Koronatűz verseskötethez