“olyan fekete a világ,
mint a kibérlett lelkiismeret”
(P. S.)
Sokat köszönhetek nekik
nagyon sokat
mikor kihajózom ebből a versből
a vers visszagondol rájuk
azokért a kötélhágcsókért
amiken egyre följebb…
hogy belássam pásztázhassam
a tengernyi hazugságot
félelmet gyávaságot etc.
és azért a csókért
is sokat köszönhetek
amivel búcsúztak
de megjelöltek
föladtak a tengeri helytartónak
szélben áll ez a vers
és szemben
tengerrel szárazfölddel
édes barátaim
a szélnél is gyorsabban felejtsetek
nyilvánvalóan kihajózom
egy kikötőből
maradjon veletek a lemondás
és a szüntelen várakozás
(1985. III.)
< vissza Kibiztosított beszéd verseskötethez