Verseskötetek - Tudom, nagy nyári délután lesz

Egy télvíz idején kitört ablakra

Karácsonyra szép hó esett
betakarta a koszos utcákat
a parlagon szégyenkező mezőket
betakarta az ország elfekélyesedett sebeit
betakart mindent
a munkanélkülieket is
a fagyoskodó kéregetőket is
betakarta az egész Széll Kálmán teret
ahol mindig mindent
olcsó pénzen árultak
csak kevés pénze se volt annak
aki ezeket az olcsóságokat megvehette volna
bár ki tudja…
aztán az új esztendő első óráiban
mintha csak a trombitákból folyt volna a hó
esett mit esett: szakadt
betakarta a tavalyi havat
betakarta a tavalyi koldusokat
és az országot is
a tavalyit a tavalyelőttit is
amikor nem esett ekkora hó
s főleg ilyen minőségű
ennyi porcukrot már rég látott
az édességtől elszokott nép mondta a rádió
az éjféli hírekben mondta a Kossuth a Petőfi
és a többi
de aztán jöttek a hóekék
gyéren csordogáltak a rendkívüli
és (meghatalmazott) hómunkáskövetek
még minden követelés nélkül
és fölnyalták reggelig a rengeteg hókristálycukrot
de aztán fölemelték mindennek az árát
hogy alig látszottunk ki a fájdalmas meglepetés alól
akárha lavina alól
bizony ez levantei tempó!
dörmögtek a vásott hólapátok
fulladjon meg zöldbarna kocsonyás jégpiszkában a város
annyira rosszul esett ez az évkezdés
azt gondoltuk nem is kezdjük el
hanem téli álomra hajtjuk fejünket
mint a tücskök és a medvék…
aki már csaknem megfagyott
(Szibéria stb.) az elmesélte
hogy legszebb halál a fagyhalál
ha ránk hull a friss hó
éjjel kilopódzunk viszonylag még
melegnek mondható odúnkból
és nagy hirtelen leheveredünk egy félreeső helyen
hogy ne találhasson ránk egy arra járó jámbor
nehogy föllármázza a környéket
szóval szépen elnyújtózunk és várunk
és megjön a hó meg bizony
szinte váratlanul érkezik
a dunna-kiszakadást nem is lehet hallani
az első félórában tátott szánkba hagyjuk hullani
a keringő pihéket mintha csak ejtőernyősök célba ugrását
figyelnénk szenvtelen
ez oltja szomjunkat és testünket szépen betakarja
már az orrunk hegye se látszik ki
ez egy kicsit kellemetlen
mert a fulladás megszokhatatlanul kellemetlen
ezért letakarítjuk onnan a havat
kezünk már alig mozdul a mínusz 13 fokban
testünk viszont már zsibogva melegszik
ez a fagyás legcsalhatatlanabb jele
valami szépre gondolunk
valami meleg érzésre
valami olyasmire
hogy itt hentergünk a téli nyárban
a porhó fövenyén (lágy pornó) egy meztelen lánnyal
aki élvezi hogy szépen csillog a hó a bőrén
mintha kvarcoltatott volna
oly szép egészséges barna bőrű a hóleány
ennyi képzelődés fér bele még a tudott
kontrollált létezésbe
aztán itt a mély álom
már minden megoldódottnak látszik
gyönyörűen hull hull és még rendesen fagy is
elmosolyodsz ebben a mélységesen lehűtött álomban
valami olyasféle ábrázattal találnak majd meg
néhány hét múlva amikor már olvadozik:
mintha mondanád magadnak vagy (kérdenéd valakitől)
mennyit is fagyoskodnak azok a konok
és büszke szegények
a rosszul fűtött lakásokban irodákban
a rosszul fűtött vonatokon a még rosszabbul fűtött
kórházakban menhelyeken aluljárókban
egy rosszul fűtött nagy mínuszokra állított országban
de te már ezt megoldottad
szépen és végérvényesen betakaróztál
a még nagyobb hidegek előtt/elől
szépen átaludtál
a hó takarója egyenletes
és végérvényesen egyetemes
jövőre már hullhatsz az első hóval
magasról szépen keringve
hullhatsz az utolsóval is
még böjtök előtt
mintha valami szalagavatón
az első valcer szólna
az égi csillárok alól