A feltört női testeknek
egykor a Titok és Isten
káprázatos pecsétjeinek
már ismerős a titkuk
s talán nincs is nagyon –
az egyik
akár a másik
a harmadik
az ötvennyolcadik
és kétszáztizedik
egy üzenet
valami levél alján
még ott lapul talán – –
lesz-e erőm
lesz-e kíváncsiságom újra
föltépni s olvasni mohón
végigrohanni
a gyönyör testhorgolású sorain
míg rábukkanok
arra ott
legbelül rejtező közhelyére
ami lehet még
hogy szülőanyám
lányaim képében néz rám
szánakozva
mert ide
a legalsó lépcsőfordulóhoz jutottam – – –
ekkor kell sírás nélkül sírni
és bocsánatot kérni
a Teremtés Urától
aki mégsem asszony
s nem fog elérzékenyülni
habár Anyjára való tekintettel
megtehetné kivételesen
ha már pecsétek közé küldött
s megvert-megáldott kíváncsisággal
cikkanó villámos életemmel
< vissza Tékozlók imája (új versek) (a Múlik a jövőnkből) verseskötethez