Kemény a fejsze
fán a csorba
derekát lökném
alá a víznek
hegyek közt
a szétfolyt gyanta
illatát szórnám
bele a csöndbe
viszi a fát
meglékelt tutaj
a fénylő kapcsok
itt szétszélednek
halálhajó
után úszik
az erdeinkben
csorbult fejsze
< vissza Koronatűz verseskötethez