Verseskötetek - Versek a Tiszatájban (1979-1999)

Utazás (II.)

Fél órára mindig "leejtett" Isten Detroitban
hol angyalpuhán hol meg mintha lépcsőn bukdácsolnánk alá
már tétje sem volt a kapuk közötti bolyongásnak
mert egy menetrendszerűen késésben lévő Northwest-járat
aztán mindig fölcsípett csőrébe vett s elszállt velem
aztán visszaszállt          letett         időt adott
rutinos berepülőnek hittem már magam óceán és óceán
között nemegyszer villámpírban sistergő zivatart
fúrtunk át akárha idegen bolygóról jött szörnyek
támadtak volna ránk a legvakítóbb technikákkal
a Miami és a Chicago közeli háborúságot valóságos
égi pokol kifejezéssel illettem amikor a megváltó
földetérés után már a betonon süvítettünk
de én a mellettem ülő feketék arcát is sápadt-fehérnek
láttam s ők meg tán engem elgyötört szürkének feketének
a csúcsbukdácsolást a San Juan Airlines minigépe követte
el velem Seattle és a gyönyörű Vancouver között
a tengeröblök fölötti kanyarokban hátra-hátra néztem
a két nyugodt apácára

sötétkék rózsafüzérük madárként röpködött a parányi kalitkában
a legszebb leszállásnak a San Franciscó-it szavaztam
ahogy az öböl hídjait szárnyunkkal és a naplemente
utolsó fénycsóváival végigsúroltuk így tisztelegve
a szerelmes városnak ahonnan egy hajnal ragadott el
egy gyönyörű szeptemberi hajnal mert mennem kellett
délkeletre a karibi viharok elé
de itt is vagy csak itt igazán szíved alatt morajlott már a föld
szemeddel mondtad ne félj csak menekülj innen messzire
de én maradni halni akartam volna a megjósolt földingásban



< vissza Versek a Tiszatájban (1979-1999) verseskötethez