Verseskötetek - Húsz év a kétezerből

Útleírás

Vekerdi Lászlónak

Kicsit mindig beleborzongunk magunkba
hogy lám-lám semmi lazítás
csak ez az áldott-átkozott munka
vállalás kínzó határidők…
s lépcsőkön széthulló cédulák
után robajlunk le
a ködülte őszi Majorba
és táskánk is húz-von
vagyis súlyosan gravitál
végig a Csaba utcán
de nem mint a lassított film
emlék-tekercsén a pontos történet
hanem sietve szinte futván
s eltűnni alámerülni szépen
a Széll Kálmán téri metró-csúszdán
amíg volt egy háborítatlan könyvtár
a Duna pesti partján
az volt a könyvtár
az volt a termő csönd
itt bukkantak föl
a mindenre érdemes utazók
porolván köpenyükről
a kinti őrületet…
hogy jó volt-e így nyersen
vagy egészen porhanyósra rágva
nem tudható meg pontosan sosem
néha az élet ilyenre kerekedik…
szómenés közben elkap a nátha
s elfogy a kréta is
bár még itt-ott feketül a tábla
írnék rá … lenne mit
átkozni-dicsérni bőven
amennyi még hátra van
ámuldozok is: a mindenit!
ne mondd ne mondd!
ezeknek vagy amazoknak
… talán… hátha…



< vissza Húsz év a kétezerből verseskötethez