Könyöködet Isten az asztal lapjára segíti
rajzold a betűket ezután kimérten lassúdan
asztalon hasal szíved is
lélegzeted forgatja a papír hótömbjeit
ezt most teleírni másmilyen betűkkel
de ugyanazon Istennek tetsző szavakkal
a sorrend a sorrend az Ördögre bízatott
még a dolgok kezdetén – – –
Arra ügyelj hogyan korrigálod csuklód szaladását
könyököd már a levegő helyett az asztal betonján
csikorog – leszáll veled az éj leszáll az írás
az automatikus vezérlésű betűk kigyújtják értelmetlen
reflektoraikat – érted? nem érted? Valaki más ír
a kezeddel valaki kölcsönbe vette kezedet
és most futtatja könyökhajlattól lazán
ezen az olimpiai hepehupán – – –
Itt a fehér téli táj imitációja: siklasz kapuk között
mint világvárosi repülőtereken
hernyózik veled a betűcsavar a gate-ek iránt
hogy majd fölszálljon az idecsöppent remegő szívű
utassal az ihletett madár – – –
Addig megkérdezheted: hol vagyok most hol Uram?
Kinek ír az a kéz az a másik? Talán Neked Nekik?
Vagy a másik kéznek magyarázza az asztalt a papírt
az irónt a csuklót könyököt?
Nem tudom Istenem érted-e a gondom ami a Tied is?
Ha igen – az egész világ része kezed mozgásának
könyököd hajlásának – – –
bár éjszaka van de világít reggelig
leszállhat rá minden:
porban és fényben meghempergett betűk
ezer s millió darabja
< vissza Mosolyelágazás verseskötethez