Verseskötetek - Zónaidő (Vers, műfordítás, esszé)

a szabadság váltóőréveI őgyelgünk
a sínek fölcsíkozott mezején
ez itt kedves Milan
tulajdonképpen pálya tér
ez itt a nap
a szabadság végtelen szemaforja
most éppen holdra csillagokra állítva
mert változatlan az éj kedves Milan
mióta mióta mióta már
én idióta szamár
a szemafor zöldjében legelek álmomban
meg nappal is
ebből következik minden rozsdás síngörbület
megy a Prága-Párizs szárnyvonalon
egy LASSAN GYORSULÓ feliratú különvonat
Brünnél integetett ugye?
könyékig kinyúlt az üvegen
ott zakatolt fülében
la vie est ailleurs / la valse aux adieux
és ringatózik a sírás
a lezárt szemhéjak mögött
ott kering a föld
és akik megkerülik a földet
az állomásokon szótlan utasok
ötvenhatosok hatvannyolcasok
hetvenhatosok nyolcvanegyesek
és főleg tömegesen egyesek
a tavalyi menetrend csatlakozási
csalafintaságain hümmögünk
unottan szotyolázunk köpködünk
pár percen múlt az életünk
la-la-la-la ömlik az automatából
la-la-la
minden állomás
minden szemafor
a miénk
minden váltóőr a mi emberünk
mint a szabadság lehetséges változata
a független változók függvényében
a köd és eső agyonfakított “függönyén”
a messzeség gyanús közel
halkan súgja a hangosan beszélő
múlik a jövőnk
csak jövünk megyünk
ez itt kedves Milan maga igazán tudja
milyen a pálya tér
a síneket súroló kerék
ez itt füsttel telt váróverem
ez itt a helyzet elkeverem
a sírást a kottázhatatlan vonatfüttybe
meghalni majd
meghalni majd később
most beletemetkezünk a legjobb menetrendbe
 
időnként meg-meglassul egy vonat
oldalán olajfölirat
BAMBUSZNÁDEGYENESEN VISZ UTAD
VALAMI BALSORSKERESKEDÉSBE
 
Ha fölnézel majd integess

(1982)

Milan KUNDERA (1929) világhírű cseh író. Brnóban született. 30 éves kora után kizárólag elbeszéléseket, regényeket és esszéket írt. Máig leghíresebb regényét, a Tréfát 1965-ben fejezte be. 1968-ban jelent meg ma­gyarul, de hamarosan betiltották, illetve részben bezúzták. Csak több mint 20 év múlva, 1989-ben került elő, adták ki újra. 1975-ben elfogad egy franciaországi ösztöndíjat. 1979-ben megfosztják állampolgárságától. Az utóbbi esztendőkben magyarul is megjelent néhány híres műve, így a Búcsúkeringő (1990); Az élet más­hol van (1991); A lét elviselhetetlen könnyűsége (1992); A regény művészete (1992); A nevetés és felejtés könyve (1993). Kundera ma is Párizsban él, a Sorbonne-on regényelméletet tanít. E vers szerzője először Ali­gusztusban, Ludvík Jahn nyomában című elbeszélésében idézte meg Kundera alakját. (Kortárs,  1981/11.)