Várok a baljóslatú délutánban
várok és végiggyónom perceimet
várok mint várhatott anyám
a frontról jött katonára
életem minden vétke tornyosul
most akadályként eléd
hogy ne találj haza
szakadjon rám a büntetés
valaki így akarja jelenteni
magát dacos szívemet megsújtva
váratlanul így üzen
hogy az higgyen benned újra
jobban és immár jól szeressen
s vad képzelgések szerpentinjein
a várakoztatás angyalaival átütve
ködöt és homályt – eléd siessen
(1999)
< vissza verseskötethez