Némely dallamomban
súgásod ahol van
te nyitottad meg számat
Énekem legvégül
majd veled is békül
tizenhatodik század!
Láttam ifjan én már
nemzetem mint rontják
szakadatlan pörökkel
Minden ékességit
földig lerombolják
veretik az törökkel
Dúlásra jött hordák
mindig megóhajtják
szüzeknek szép seregit
Viszik Drinápolyig
gyalázzák napestig
rajtuk vajon ki segít?!
Vannak aztán bévül
fajtámnak díszéül
pogánynál pogányabbak
Elöntött a posvány
vélük hadakozván
fertelmes utálatban
Bűnben hentergésem
reménytelenségben
láttam magam már holtan
Szívemnek balzsamát
homályban keresvén
magamat kaszaboltam
Bánkódván eleget
pokolra szánt lelkem
bocsánatért elhoztam
Hogy bűnöm oldoznád
merészeltem hozzád
folyamodni imákkal
Messzi zsoltárokbul
gyakorta kicsordul
könnye Dávid királynak
Ezért lobogómon
zsoltáros hárfája
életemet kimondja
Kardom tükörére
envérem is csordult
édes hazámnak gondja
De nem véres szablya
nem is szemek rabja
volnék Balassi Bálint
Zólyomnak szülötte
világnak űzöttje
bátran elédbe áll itt:
lelkemet akartad
szívemet facsartad
testemet megrongáltad
legyen akaratod
sorsom záróköve
lelkem immár tenálad
Legszebb dallamomban
zúgásod ahol van
te nyitottad meg számat
Énekem legvégül
veled is megbékül
tizenhatodik század!
(2004)