Kórházi éjben a jajgatások
vágott lőtt szúrt sebek mélyén
a fájdalmas rándulások
hörgések csövek csörömpölése
belesimul a lekötözött
leláncolt rabok tehetetlen dühébe
a fogösszeszorított tűrések
hallgatások tárnáiban a szív
s lélek türelme nagy lesz
a belül fogant imák nyomán
mert minden fájdalom viselhető
valakiért valamiért
bűne s engesztelése valakinek
a Golgotára fölment fölfeszítettel
egy-egy lépésed itt a vízszintesben
viselt rabságod hozza el a megváltó
hajnalt amikor már Isten nővérei suhannak
át az átverítékezett sóhajokkal telt
b e t e g s z o b á n – – – – – – –
< vissza Mosolyelágazás verseskötethez