Prózakötetek -

Zónaidőim

Ez a könyv a valóságban, de méginkább a képzeletben megtett utazások könyve. S talán a reménykedéseké is, hogy vannak, maradtak és újra nyílhatnak ösvények egymás felé Európának ezen huzatos régiójában. Ahol azt is mondják: lám itt a legkeletibb reneszánsz és a legnyugatibb ortodoxia egymás mellett mutatkozik. S nemcsak a külsőben, de az emberi mentalitásban és a legkülönbözőbb hajlamokban. Ami aztán a kelleténél sokkal több vért és könnyet, szentimentalizmust, gyöngédséget és barbárságot feltételez.
Ha visszatekintek erre az „utazásra”, a csaknem negyedszázados vonzalmak megmagyarázhatatlan térképére, azt gondolhatom: sokszor nagyon jó volt az eleve illúziónak látszó dolgok nyomába szegődni, s a bemérhetetlen állomások helyét krétával megjelölni. Közben arra is gondolva, hogy a vonatzakatolás és a távírójelek a Balti tenger és az Adria között nagyjából hasonló érzelmeket és üzeneteket közvetítenek. Az utasok pedig közlekednek, gesztikulálnak, szeretnek és rendszerint csalódnak. De főleg ismerkednek egymással is, s egymás népeivel.
Ezen utazás alkalmával olyan barátokra is szert tettem, akikkel valóságban sohasem találkoztam. Sajnos, sokan vannak olyanok is, akiket műveiken túl a valóságban is láttam és értettem… De ma már vagy az égben, vagy itt a földön, de egészen másfelé kószálnak. Mégsem megtagadhatók! Hisz a térség nagyobb szabadsága lehetővé tette számukra, hogy a passzentosnak látszó, különös maszkokat levegyék. Ez nemcsak egyes emberekre, de egész népcsoportokra is vonatkozik. A szép illúzióknak egyfelől tehát lőttek – a térségben szó szerint is értendő! –, másfelől viszont sokkal makacsabbul hinni akarunk ezekben az illúziókban, mert titkolhatatlanul ifjúságunkat jelentik, azzal egyek voltak. A megértés, a megismerés és a barátság óhajtása talán még nem büntetendő aberráció.
Zóna és idő? Igen. Valami és valaki ebben a zónában és ebben az időben is makacsul visszajár. Talán mert retúrjegyét negyedszázada olcsón megválthatta. Különben meg: úton lenni, hajózni, vándor-vizekkel szót érteni muszáj.

(1995)



< vissza prózakötethez