Vén és suhanc költészek,
Víznemisszák!
Azért nagyféltékenyen elsistereghetjük:
kegyes volt hozzánk a sors
és Vasvár megyében CSÖNGE,
(nekem is szülőmegyém különben)
hogy adta ŐT,
ki mindegyre azt figyelte:
a homorú hegyek szakálla
ködként lecsüng-e?
S szaporán fülelte:
a világ vekkere csöng-e?
Egy rózsadombi boltban szólítják
Weöres úrnak,
ha már Őt adta az ég (is)
ama húrnak,
min lészen a dalnak robaja, csöndje.
(1983)
< vissza verseskötethez