Már szunnyad a zsennyei kert…
elalvás előtt elmondogatni hétszer….
És a kertben a február végi
hóvirág erdő is…
elmondogatni ötször
És ha még mindig ébren
akkor alszik az ibolya-erdő
elmondogatni elmondogat…
Ekkor reccsen a padló
tekereg a hóvirág-ösvény…
Ráborul az ibolya-szőnyeg
belép egy angyal a Csók-szobába…
Lépését csak a hóvirág
csak az ibolya hallja…. meg én
Hajnalig álomig ér
mint a vizesárok felől
az éjre karistolt
feszült kutyaugatás.
(Zsennye, 2002. március 4-13.)
< vissza verseskötethez