Verseskötetek -

Az álomtalan álmok könyvéből

Egyszer jó volna még
az éj felét
Veled
a másikat
Vele
álmodni végig
 
hibátlan
szenvedéllyel
megvárni
amíg
e régi vágy
éppen sötétre érik
 
s nem tudni
hol
és melyik ágy
ringása lesz jobb
s melyiknek
rugója pattan
 
ha bársony
kékszilva-árnyatok
dereng fölöttem…
de Valaki ott
már túl messze
sír miattam.
 
Jó volna még…
bár tudom
nincs több időm
álmomat
felezni
harmadolni
 
– – –
 
és vad hajnalok
dobja pereg
s visznek már
a fény vesztőhelyére:
mert nekem kell ott
 ma is meghalnom…

 



< vissza verseskötethez