Figyelte őt
már akkor kiszemelte
mikor ifjan és vakon
a kövezők ruháit ügyelte
az elvakultat Ő majd
fényével elvakítja
nem tud még akkor semmit
nem tudja mi a titka
ennek a fénynek hőnek
ha fájón szemébe mar
dobbanó szíve
meg lába érzi
iránya új lesz:
menne hamar!
de a hangok
még a magasból
mint megkövezettre
most
hullnak
alá
zuhog zuhog
a kábult megtérőre
a szózat fénye:
szavanként
nyilaz
reá
< vissza verseskötethez