Szamáriai vagyok és már az is kétséges
meddig irgalmas
mert irgalmasságom is vétek lesz
azok szemében akik egyéb másságom
miatt is lenéztek sőt gyűlöltek eddig.
*
Ó törvényeket tanító és betartó
alig-mások vegyétek észbe s észre
konok szívetek falából nem a lélek
temploma épül nem is Istené
de gettó – gyűlöletből szeretetlenségből.
*
Vacogó fehér ragyogásban állok
most közületek egy mellett
akit éppen kifosztottak és csaknem
agyonvertek mindannyiunk felebarátai
– hát kerülgessétek csak finnyásan!
*
Én újból és törvénytelenül
magamhoz ölelem – mintha már előre
látnám a vakító gyolcsba bugyolált
élettelen testet – sebeit bekötöm
megitatom élettel szállásra viszem.
*
Lehetne egy utam Arimateába.
< vissza verseskötethez