"Az undort… fordítsuk makacssággá"
(Albert Camus)
Érezni iránta valami rendkívüli belső keszont tűzpiros likacsos nyelvek felnégyeléséből számos okulásra alkalmas pünkösdi pillanat várakozik a beugrásra hogy betöltse szívünk kamráit jóféle dunai kaviccsal cementtel s megzabolázza a földindulásos statikát miszerint dőlni muszáj alájuk csakhát a gyomor… hiába kongat a harang és haragszik a kongásra érdemesítettek sorfala vala minden úgy ahogy az idők közepén égzengés villám hő és fagyok határán határoznunk adatott megőrizni minden hajszálat történések milliomod részét az égbolt akkori térképét szemeink sötét kamoráiban gondosan rejtve mindaddig… a többi már a titkokat előhívók kérlelhetetlenségén hűségén és a papírminőségen múlhat – Ámen.
< vissza …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára) verseskötethez