Verseskötetek -

Az utazó emlékeiből

szeretettel a 75 éves Tűz Tamásnak

"Aznap először a lélek kegyelme"
később már minden segített
ez lett a  n i a g a r a -n a p
aznap atyák és öregcserkészek
fuvaroztak                     akik
főleg sajgók és magyaródyk
de legkivált szabolcsok voltak

torontó hamilton niagara falls
délidőben beszökés HOZZÁD
egy előkelő kórház-szállodába

zubogó paradicsomleves párája
szállt a vértanús ebédlőben
s levágott indiánfülem mintha
már az asztalon heverne –
mondatod lehetett ily dallamú:
fiú ismerlek ám nagyon bele-
hallgatóztál a történelmi
vízesésbe… vagy véresésbe?!

parányi celládban kariatidák
és sóhajok versként tolongnak
az utazónak mutatod hogy épp
egy gyékényen árulunk
a szeptemberi jelenkorban

és ziháló kérdéseid fölött
úsznak az újabb sóhajok:

igen igen ébren és álomban
és mindig ott vagyok…
lám most majd mindenki
hazamegy de én már nem érek
nem jutok haza… nem!

aztán naplementéig
tanácsaid szerint a niagara
                                       fallsnál

fehér vízködben pokoli zajban…
de a félelmes látvány mögött
csak a lélek belső termei élnek
a fehér páradamaszton mintha
vetítenék arcod s a robajon át
is tisztán hallom
                   azt a sóhajos hangot

(1988. október 6.)



< vissza verseskötethez