"a száj a szabadság hege"
(V. M.)
Már nem mondom
amit mások nem akarnak
nem erőltetem
amit képtelenség
nem kísértem
a kisisteneket . . .
belátásom vakká satíroz
néhány szóban költőben
bízó szerencsétlent
ennyi történik ennyi…
langy júliusban is
forrdogál a világ
kései cseresznyemagot
köpköd vad unalmában
a zubbony-parolikra
és jön az ősz
ahogy illik: esélyek
őszi alkonya…
de visszhangzik majd
nélkülünk is a város
ami tagadhatatlan…
igeidőkkel körbenyaljuk
üres poharunkat
a fiúk meg mondják
a halálraítélt történetet
< vissza …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára) verseskötethez