Verseskötetek -

Csikó I.

1944 karácsony táján…
az istálló felét elvitte a légnyomás –

a másik felére, jászol közelébe…
az ijedségtől megcsikózott
katonaapám sárga lova

di-cső-ség, di-cső-ség,
menny-ben az Is-ten-nek

sziréna-lövedék-zene az égből

halott katonák lent az angyalok
kiszálló leheletük tódult az istállóba

bé-kes-ség,  föl-dön
az  em-ber-nek

Így lett valami meleg a jászol körül

fiam én mindenre vissza tudok emlékezni
a csikó színét elmosta mégis valami

azt hiszem még nem volt az anyja színe

apám másnap bejelentette, hogy csikó született
apám másnap bejelentette, hogy a csikó nincs

ó bol-dog  Bet-le-hem
ál-dá-sok  vá-ro-sa

Fiam a csikót esküszöm elhoztam (volna) neked



< vissza verseskötethez