Az önként és dalolva sem
vállalt böjt alatt
meg a rámomló esztendők alatt
és csöpögő bádogok alatt
mindig azért fohászkodtam
hozzád jó Uram:
hogy ne irigyeljem nagyon
a komfortos ketrecekbe zárt
békés húsevőket
akik míg telt-múlt és haladt
minőségi fehérjével túletetve
szájbetömve az idomárok
nemzeti büszkeségei lettek
míg múlt-telt
és nyílt-jövő
a nagy ZOO-ban
csillagrendszerekben
s cserébe lám: a bűz esztétikája
csupán illatokká párolt jegyzetekben
szegényedik – mint unott matador
ha piszkál izzó csigolyát –
és az éjszakai sebzett vonítások
tolatnak egy holdfény-sínpáron
s fohászomon keresztül át
< vissza verseskötethez