Vargha Kálmánnak, odaátra
Amíg fölös ébrenlétemből telik
amíg csak a legfényesebb olvasólámpát
a Napot lóbálják fölöttem
addig reményem nem apadhat
hogy járomba fogott szemeimmel
bár könnyezve is olykor
és bizton vakulva túljutok
égi lábjegyzetek rózsaerdején is
s el az Egész szívéig
halálom csöndes tisztásáig
hol belőlem mindig olvasó
hűséges sétatársamé:
kutyámé lesz az utolsó tiszta szó
< vissza verseskötethez