(88 = ∞ + ∞)
Most, borongó őszidőben s nem máskor,
két szilárdan álló 8-asát bámulom,
mint ama – nevezett Weöres révkalauz
utószó-lámpásával is megvilágított –
legendás Hajszálhíd spirálvonalúra
épített pilléreit.
De lám, maga fekteti vízre sebesen
évei 8-asait, s tempóz velük
álmai matracain a nyílt tenger iránt,
mint aki le nem késheti már
az egyszeri bálna-csatlakozást:
végtelenből hasít a végtelenbe.
Bizony kifog időn s dimenziókon,
mert szóterelő, ritmusrengető
kedve s mámora hajtja,
s páfrány-propelleres bajusza is röpíti
már a kettős végtelenbe…
És ne legyen kétségünk: odaér!
(2002)
< vissza verseskötethez