Verseskötetek -

Egy szelíd franciának írom

"Nagyobbodtak a halálnak
Tartományai…"
(P. S.)

Monsieur
irigy vagyok már
így negyvenen túl
azokra kik lent a mélyben
– és fönt az Égben
vagy valami rozoga polcon
eltéve szépen
mint a jó befőttek –
és letéve már ügyeket
s fölös gondot…
fűéletem csak
száradni növesztvén -:
jó lenne már
közéjük tartoznom

*

Monsieur
persze tudom én
hogy gyalázat lesz
a halál
és méginkább
hogy így beletörődtem
fekete zászlaival
a nyár? az ősz?
már irgalmatlanul
itt röpköd előttem

*

Monsieur
végül is
ki Ő?
ki nem én?
ki nem fél?
ki szegény

ha gazdag
és gazdag
bár szegény
elém és eléd
is siet
kapuba kijő
végül is
Monsieur
te tudod
hogy ki Ő?

*

Alvó siet álmában úgy
elérni még nyíló kaput
mint ahogy én halálomat
megteremni gyümölcsömet
……………………………….
letörölni homályt hamut
alvót siet álmában úgy…



< vissza verseskötethez