Előbb a kétségbeesések
aztán a kétségbevonások
bizony barátaim
jönnek a megrovások
az indexbe nyarak kerülnek
remegő forróságok
fölött a vibráló levegőben
tüntető furcsaságok
és őszülnek őszök
hirtelen haraggal kékkel
jelesen húznak itt
valami vadlibaékkel
szaggató huzatban
földet ér vándorlásunk
szédülünk kicsit és temetünk:
diáksapkákat ásunk
Bizony barátaim
jönnek a megrovások
előbb a kétségbeesések
aztán a kétségbevonások
< vissza …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára) verseskötethez