Verseskötetek -

Epistola-féle

Verbőczy Antalnak

Ha az ember szívből dadog többnyire félreértik – ez is lehetne egy mottó ha nem irtóznék annyira a priváttöltetű nyalánkságoktól kedves V. uram azaz Tóni maga érti ezt ha már kitalált olyan tervbecsukódott de nem felejthető kötetcímet mint amilyen a "puszi a munkásosztálynak" volt nem sokkal azután hogy maguk a magu(n)k kenyeré(n)t sütögették ehetőre mi meg hátulgombolósok tátottuk a szánkat hátha hátha lángos is lesz s mint a mesében teltek-múltak a hetvenes évek volt ami jól és vala ami még jobban sült el de még a nyilvánvaló sületlenségekre is fölösen tolongott a csalhatatlan és becsaphatatlan jónép de maga kedves V. úr valami szent fogadalomból dacból szinte a némaságig szűkszavú lett nullforintokat termelt az Alapnak évről-évre mígnem… de táncoljunk vissza a kemencéhez kérem amiért is e levél: hogy ama péklapátra vonatkozó axiómái mint maximák azóta állnak s e péklapátra K. I. a költő azaz Körmös úr hamisítatlan nullásliszttel előleget vagy foglalót adott ezt írván: "de odaér verseivel, ahová akar" és ebben is igaza és bejött lapja lett mint odaát Nakonxipánban ahol agyonnyeri magát pókeren (angyalai hozzák a vidám táviratdörmögést) most már végképp nem tudom hogy a múlt év novemberében küldött (és Nagy (gáspár) Törzsfőnök gyerekeinek ajánlott) meséire írtam-e de tény hogy elefánt-fülekkel hallgatják sőt a lányka már olvassa az öcsnek hiszen rajta van biztatásul "MÁR TUDOK OLVASNI!" az Íróbácsi meg tud írni mondogatom csak rossz a ragasztás és ha annyit forgatják szét fog menni Talán az elefántnak kellett volna valóságos mázsáival nyomatékul szolgálnia egy-két napig de ezt a mai nyomdák már nem tudják vagy nem képesek türelmes elefántokra szert tenni így magyarázom az esti vidám olvasgatás közben a gyerekeknek és persze nem az enyvet meg az újfajta ragasztókat szidom főleg nem a nyomdát mert engem is most nyom a zrínyi s mondjuk egy gyaur kutyának néz akinek még a címerében de a kötetcímében sincs egy jótékony elefánt szóval csupa rettegés és csupa napsütés hullámzik most át ezen a betűtengeren de a könyvből kedves V. úr magának küldök már most töröm a fejem egy illő dedikáción csak arra kérem várjon* türelemmel addig is sok írást kíván a legendás péklapátra n. g.

(1982)

* nem várt



< vissza verseskötethez