(hommage à Teilhard de Chardin)
1.
szél hatalmas zárójele
idő lépcsők nélküli toronyszobája
lék egyetlen hala
süvítés magasság jégpikkely –
és annyi ázsiai csont között
tartozunk vajon egyetlen marokban
vergődve is a gerinchúrosokhoz?
2.
nyitott borítékban jön
az Ő lépése
de nem kódolhatom
a legbonyolultabbat:
életemmel folyvást csak egyszerűsítem
mert: – csontokban alszik Ő
de nincs hozzám szava
majd álmából kinő
nem lesz hozzád szava
egén páfrányidő
szemén nagy éjszaka –
3.
amíg a szén tömörül
amíg a lelketlen tárgyak megremegnek
amíg az érdes fű
állítmány nélkül is széna lesz
és a hangtalan kőbe sírás
visszhangja költözik
addig erőmű szűzmágnesek
sugárzása az Ómega felől
megholt csigák biztatása
fénylik tovább a szénben
4.
hiányzó időtlenség ura
mélyülő kövér gödörben
petárdák forró ívén fölszáll
s tudja már vagy sejti éppen
ki volt az ember
miért lett mindenből kilátszó
a porszemek között s akár
a fém merev – "vánkosán néhány
tévedésnek fejem még lustán
elhever" – és nehezékként
tetézve ott egy világnyi lékben
a biztos tudás is negatív tétel
5.
szél valamerről ide süvölt
ha közel az idő
kutyavonítás nagyzenekarra
szándékom ellenére is Ő jön
túl a kritikus pontokon
vonalak szárában szögében
átörvénylik visszahajlik a központ felé
< vissza verseskötethez