Pár perc csupán az életedből
míg átér a Hold határok ködgyilkolta sávján,
és pár fénycsomót, hazát, mint lerágott csontot
az őrök megvakult reflektorának átad –
akkor a lehámozott éjszakában várjál,
s dőlő reményeimnek legyen fal a hátad!
< vissza …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára) verseskötethez