Figyelem figyelem
Most nagyon lehet figyelni
ott nem hallatszik semmi
fölösleges
már évek óta az emlékezetben
kel fel és nyugszik a hold
és hajnalig a szökőkutak
torkában poshad a víz
csillagra nem látsz de a tér
fölötted is csillag alakú
lépkedsz és mormolod ha már
nyelvedből kell emigrálni
La place de l’Étoile
minden szögében zajtalan
véredények élénkpiros villamosok
kékesszürke pusztuló galambok
szikráznak élik augusztust
fölötted egy néma beharapott
de előbb bevert szájú város
most nagyon lehet figyelni
nem lehet kifogyni a figyelemből
így sem hallatszik semmi
még az áthallás is a rejtvény
függőlegesében nyöszörög
Václav én nem tudom mert oly
rég nem írtál csöpp szobádban
akár egyetlen lámpa ég-e
itt már nem lehet igaz
a figyelemösszpontosítás
csökkent lehetősége…!
(1983)
< vissza verseskötethez