Meztélláb, megrakva libabőrrel
két lovunk prüszkölésére figyeltem;
kaput kitárni, kaput be –
csak a kutya futott velem
egy éjszakát késtek a kerekek,
csúnyán kikezdett a félelem,
nagyanyám akkor mesélte el,
hogy „hegy mögé bújtak a farkasok”,
s a vége az lett: „nem ettek meg
senkit sem”, mire elaludtam tudtam
kivülről az egészet, fújtam is álmomban,
hogy nagyanyám reszketett.
< vissza Halántékdob verseskötethez