Nagy Lászlónak
Átfúj lassan a szél,
átjár a penge,
ha megadom magam,
csak SZERELEM kerít be.
Nyihogó paripák hintaja
morzsoljon össze,
fekete pántlika legyen
kantár-hajukba tűzve.
Kihordok minden álmot.
Talán így szentül vétkezem!
Elorzok pár évet még e földtől,
aztán gyökér fonódhat nyelvemen.
< vissza verseskötethez