Kasánszky Zsombor emlékére
Börtönöket járt hars-nevetésű
legszebb fogsorú éneklő-szavaló barátom
BARÁTOM ott a földben
’88 november 4-én elesett
az egyenlőtlen küzdelemben
ELESETT MINT A VÁROS
MINT AZ ORSZÁG
mert halála kellett most is
hogy segítsen
lázítson szavaljon énekeljen
Isten helyett hengerítse el
ama sírok elől a sziklát
s az országosan vezényelt amnéziát
robbantsa föl szívével
hitével a szelíd terrorista
a sors merényletét visszarúgva
mint aki tudja
az ősz vértanúi közé besorozzák
halála kellett még
halála jel volt a végső elszánáshoz:
hogy éppen aznap
majd föltámadnak a legyilkoltak
és barátom szaval nekik
Petőfit Illyést
mert ők is itt parcella-társak
az égi fényben begyűjtve
a GYűJTŐ fókuszába
"ahol zsarnokság van…"
de "Haza a magasban" mondja
koporsó börtönéből kilépve
a "Koszorú"-t zihálva fölmutatja
< vissza …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára) verseskötethez