Horváth Elemérnek ajánlom
+ = +
a szóközökben mintha vonatok gázolnának
át a kisalföldi rozstáblákon
– akár a menetrendszerűen levert forradalom –
s fényében feszeng
ez az apróra váltott [sorstalanított]
magyar történelem
emlékére ott a trópusokon egy titkos
vércsoportú rózsa
senki de senki nem tehet róla
hogy a valahányadik utca sarkán
volt egy könyvesbolt
s fölötte – a lépcsőfordulóban
ütköztünk össze –
lett/lebegett egy délután
’88 októberében
már gondoltam féllábbal otthon vagyok
– a kézfogáskor és a szóközökben –
szemközt ragyogtak a new york-i egyenablakok
+ = +
a férfi fekete
a vers meg izzó fehér
mert a versben millió wattos gyertya ég
szabálytalan szabadság álruhája
felölti s belül viseli a fényt
+ = +
egyszer majd egy habókos ítész
azt is leméri – és mindenki tudni fogja! –
hány centi is az út Bősárkány és Mahopac között
és ennek a látszólag jelentéktelen ténynek
jelentősége lesz mint annak is
hány korty sós víz a kisebbik óceánum
szabadságfaktorokkal szorozva
mikor fölé fekete szivárvány feszül
és persze már ő sem tehet róla
ha ez lesz doktori disszertációja
< vissza …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára) verseskötethez