Elcsattantam mint
egy pofon
nyitott lettem mint
egy kitört-betört
ajtó-ablak
aztán hullni kezdtem mint
a vakolat
vagy inkább nesztelenül mint
a hó
betont értem mint
egy űrrepülőgép-ejtő-ernyő
valahol Floridában
és leeresztettem mint
egy futball-belső-csatár
ha rálép az emberfogó
végül meghaltam
akár egy ember.
Szép kis életem volt
mondhatom…
de nem mondom
minek dicsekedjem
amikor már nincs értelme
hiszen…
tudjátok
de Ő még nálam és nálatok
is jobban…
akkor meg minek reszketek
hát ez bizony
jó kérdés…
Tam-tam-ta-tam
ta-ta-ta-tam…
< vissza verseskötethez