Verseskötetek - …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára)

Izzószáléj

Zsolozsmasúlya van a helynek
  mágnesként csúszik nyakára
    délutáni órán ívfényforrás ha
        kerüli egymást nap hold zörrenő
          arany ezüst fülbevalója lustán
              zsolozsmasúlya van a helynek
figyelj jegyezz vésd a kőbe kapard a falra
sejtés-e  ha senki se tudja pontosan
              mindenki felé és el
              álmod zörgeti így
              késői lepketetem
fölfalja a kutyák vonítását
nem hallom tőle lélegzeted
                                        zuhog
                                            zuhog
                                                zuhog
                                                    szapora
                                                        baltacsapás
októbervért fröcsköl asztalodra
míg kivárásra lovagolnak másutt
gyopártól szomjas tuskók úsznak
izzadnak fűrészporalkonyatban nem itt belül és
                                                nem
                                                    tej
                                                        nem
                                                            tűz
                                                nem a halál
                                                fekszik most
                                                Isten lábainál
függ tőle is
és függ a mennyezettől
            egyszál kábelen
                üzen a végtelenből
kívülreked a nappali horzsoláson
                    csak éjszakákban számol
így állandóan izzik a szál
                haláláig éppen belévakul már nem morzézik
                nem üti a betont vadul ül üldögél sikol  ¬
                                                                                                     ↓
                                                                                                      t
                                                                                                     ↑
egyszer aztán mint a mesében kisétálnak vele őrül
mondják ha mosolyog ha sír ha emlékezik
        és percenként vérzik a
                                           lélegzete



< vissza …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára) verseskötethez