Lépdelj előttem árnyam,
kullogj utánam múltam –
higgyem örökre nyár van!
Ha majd havakba fúltam.
Most már örökre a Pokol fókuszában,
verssé gyilkolt szerelmeim mögött
falfehéren a város fekete falainál
ahol
lányom, gyerekeim mondják:
"még van időd elgurulni, apa,
két híres lábad elvihet oda,
hol őseid kaszája egy pajtakapuról
nyakad hűlt helyére lesüvölt, és
talán Tahitiban is lesznek óvodák,
cseresznyejelű utak: bízhatunk egy
valamikori randevúban, mielőtt
ezerillatú füvek, nénik emlékeivel
életed kócos szénásszekere ama
kapun Jézuska elé betolat –
mondd akkor: te is voltál hótiszta
gyerek, bár széthordott majorok
porában hentergetett a szél, és itt
biztatott téged valaki; ha kígyó-
sziszegés az éjben: ne félj! ha
tűz lobban a kazlak köldökén: ne félj!,
egyetlen boldogasszonynapi körtédet
add oda!, harangszavára szólj imát…"
mégis
falfehéren a város fekete falainál,
verssé gyilkolt szerelmeim mögött
most már örökre a Pokol fókuszában
ahol
28 szótaggal nem foglalható össze a remény
a kasza-guillotine roskadó csendje alatt!
(1977)
< vissza Halántékdob verseskötethez