Nem
akkor sem voltam naiv
de hittem csaknem mindenben
és mindenkiben
mert olyan hihető volt
és olyan kerek a történet
mint az előttünk pattogó labda
ami persze mindig a bokrok
közé gurult…
de akkor is sütött
a márciusi Nap a Majorban
s akkor is én jöttem előbb
fölmérni a terepet
az erősen rongált pad hőfokát
s távol egymástól
mintha valami mozdulatlan
legyökerezett libikókán
a srácok kiáltozása
és labdapuffogások között
le-föl szálltak a kérdések és a válaszok
igazán csak te tudhatod
ha nem vagy felejtős formában
a "márcjúnokt"-ot hányszor álmodtuk
konspiráltuk végig
de most
különös évek múltán
amikor megint itt
és te beszéd helyett bekarcolod
a frissen festett padba:
A MEGBOCSÁTÁS SZÜNETEL!
akár az üvegvisszaváltás
írom lábammal válaszul
a gyöngykavics füzetbe
higgyek-e ezután a finom szóterápiában?
vagy holmi ligetes beszélő helyekben?
most sem vagyok naiv
csak talán szomorú
még a pad alatt átsüvöltő
labda se vidít föl
sem a mostani győztes fiúk diadalordítása
akik hihetővé teszik
mindez a Földön játszódik velünk
ebben a városban
az ámuló platánfa alatt
velünk ér véget ez a hosszú film
mikor kialszik a kanyargó út fehérje
mint ahogy majd
a nyári villanyfények
zárás után a szomszédos kertmoziban
< vissza verseskötethez