Kórházba nem jó kerülni,
ott többnyire minden hófehér,
azt hinnéd, nyáron itt a tél,
de feküdni kell, feküdni.
Azt állítja egy doktor úr,
a "körnagyszakállas" doktor úr
miközben szakállába túr,
hogy állapotom jól javul
s reméli úgy megjavulok,
hogy a kórház is kap jelest,
ha magatartásból egyenest
két jegyet is javulok.
Álmomban néha fölsírok,
pedig én győzöm le dr. Tóthot,
összecsavarom, mint a drótot
s viszem, hisz elbírok
vele is, s a nővérkékkel szintén,
akik a fő-fő etetők s itatók,
csendreintők, parancsolók,
de szabadságot várnak, mint én.
< vissza verseskötethez