Szívem, te álmaimban is rohansz!
Mikor fogsz lelassulni végleg?
S lesz-e majd nyugalmas, könnyű éjed?
Nekem már az is „megszolgált vigasz”,
ha aggódásomat megérted…
Lassulj, szívem, hisz élni kéne még!
Átsétálnék veled néhány szép nyarat,
vagy ülnénk tűnődőn öreg fák alatt,
és hallgatnánk halk éjjeli zenét…
s a csillagok velünk, amíg megvirrad.