Testem legvégül földdé fogalmazódik
akár a lovaké ideges vonatoké
csak a humusz száguldozik
csak a fű füstölög tovább
de koponyám kehely
egy madár ritka röptével
az égnek fölmutatja és
ketten várunk a harsonákig
< vissza Halántékdob verseskötethez