Kemény csattanások:
összeverődnek Isten tenyerei,
mázsás súlyokat görgetnek át
az éjszaka vaksötétjén,
sávokban villámfény reflektoroz
egy hazatérő szelíd bűnözőt –
az égi taps leszúrva ott remeg
e villámdárda színusz szögében –
lehet hogy, lehet hogy – lehet:
leheletében a nyári rothadás,
nagy dögök, halkikötők, alkonyi
hínár szaga lehet:
rántottának fölvert kígyótojások
sisteregnek az éj áttüzesedett kövein,
lehet hogy csak a szívem
egy markoló kéz ujjai közt ficánkol
kétségbeesve a bordakerengő szűk
folyosóin: csillagok gótikumában –
minden lehet míg locsogni fog:
szegények sótlan könnyeit törölgeti
nagy lapuleveleivel a nyár.
< vissza Földi pörök verseskötethez