Verseskötetek

Földi pörök

Bp., Magvető Könyvkiadó, 1982

Az 1975-ben megjelent első verseskönyvében (Koronatűz) írta Nagy Gáspár: a vers „hormon, mitől ember és a nép csak magasodhat”. Első perctől egyértelmű számára a költészet feladata: a valóság mind teljesebb megragadása, a közösség, a nemzet, az emberiség szolgálata. Ennek a feladatvállalásnak érettebb, tisztázottabb összegzése, megfogalmazása ez a harmadik kötet.

Ahogy az „ÉvTiZeDhAtÁrHíD” idejére európai közérzetünk velejárója lett, hogy a „terroristák gyújtózsinórja befűzve bakancsomba”, Nagy Gáspár költészete is komorabbá, töprengőbbé vált. „A fogságba vetett gondok” kimondásáért, „a földi pörök” megoldásáért perel, „a dőlő remények”-nek keres támaszt, s lázad minden költészet ellen, mely „kussol a lényegről”. „Lassan-gyorsuló” korunkban a jövő tiszta körvonalait keresi-hiányolja.



< vissza