Uraim,
most már emelt fővel
szégyenkezhetnek!
És vihetik a koszorút,
gyújthatják
vagy fújhatják a gyertyát:
várhatják karácsonyt,
[hisz megnyerték
ezt a háborút]
Most már dicsérhetik is
az ÁCSOT,
aki nem barkácsolt,
de ácsolt,
és vitte súlyos keresztjét.
Uraim,
önök megtettek mindent,
– bedobtak ezeregy gáncsot, –
hogy siettessék elestét!
* * *
Itt egy kicsi ország
most megnagyult Családja,
mégis csonkán, riadtan várja
a legszentebb Estét.
(1993. december 12.)
< vissza verseskötethez