Görömbei Andrásnak
Mikor nem lehetett
akkor énekeltek
s hallgatnak mikor
lehet – meglehet
épp ezért költők
versek tengeralattjáróiban
megpattant tüdejűek.
*
Mert nagyon a miénk
ráégünk erre a földre
mosolyunk rámegy
bánatunk ráég
már hamuval rajzolgatok
Isten ablakán egyre
de Ő vár – vár még.
1989. május havában
< vissza verseskötethez