Verseskötetek - Halántékdob

Már te vagy a tenger

sziget

körülnőtte zöld ábrázattal
a víz partjaimat –
találkozásunk szabálytalan
lakatot tett vonalamra –
kulcsát egy hullám elragadta:
most fogoly vagyok
a vulkánok könyörületéig

csónak

fölszeletelték a távot –
befelé csobbantak a kiszorított
egyensúly oszlopai –
befelé a mélytengeri
langyosság elé –
látóhatárig paskoló hasonlatosságba

sirály

mindig velem bukik
a nap az éjszakába –
mindig távolodom az egyforma
morzsák történetétől –
hová meddig? talán a
megtartó föld talán egy
kalózhajó irgalmas pereméig



< vissza Halántékdob verseskötethez